X. rész

Sziasztok! Jó és rossz hír is van, amit megosztanék veletek. Jó hír, hogy érettségi szezonon félig túl vagyok, már csak a szóbelik vannak hátra.  Rossz, pedig, hogy ihlethiányban vagyok :( Alkotói válság van, de igyekszem minden tőlem telhetőt megtenni. :/ Végre összeraktam úgy a részt, hogy ne legyen rohadt unalmas:) Jó olvasást és köszönöm a türelmet:) 

Ez egy kicsit pervi rész lett:) :$...

*

Elérkezett az este, amit el nem tudom mondani, hogy mennyire vártam. Fekete selyembe bújtattam a testem. Beálltam a tükör elé, és megállapítottam, hogy mesésen festek. Tetszeni akartam Zaynnek, és úgy érzem elértem a célom ezzel. Az összkép tetszett, és ez a legfontosabb. A hajamat nagy loknikba formáztam, a szememet füstösre festettem és tettem fel egy leheletnyi bronzosítót. Ha így nem fog elolvadni tőlem, akkor sehogysem!

Felvettem egy fekete magassarkút, és egy fekete szövetkabátot, majd elindultam Zayn házához.

Az út megtétele nem ment olyan gyorsan, mint ahogy szerettem volna, mert elég magas volt a cipőm sarka, de alig fél óra alatt odaértem. Egy üveg Rosé volt a kezemben, úgy gondoltam ez menni fog a KFC-s kajához. Remegő lábakkal mentem fel a lépcsőn, majd megnyomtam a csengőt bátortalanul. Fújtam egy nagyot, miközben összeszorítottam a szemeimet. Izgultam...

-Szia! -nyitotta ki az ajtót nagy vigyorral.

-Szia. Egy kicsit korán jöttem?-mosolyodtam el, miközben észrevettem, hogy egy kis kötény takarja a testét.

-Háááát... kicsit, meg egyébként is beismeréssel tartozom.

-Jó illat van. -léptem be mellette az ajtón.

-Puszit sem kapok? -biggyesztette le a száját.

-Dehogynem. -mosolyodtam el, majd közelebb léptem hozzá és egy gyengéd puszit nyomtam a szájára. -Szóval, mi is az  beismerés?

-Hát, gyere beljebb.

*3 órával ezelőtt...*

Zayn...

Gyorsan lepakoltam a ruháimat az ágyra és beleugrottam a melegítőmbe. Út közben eszembe jutott, hogy mi lenne, ha én főznék valamit a KFC-s kaja helyett. Gondoltam az mégiscsak romantikusabb, vagy mi a fene. Felvettem egy kis kötényt és nekiláttam a főzőcskézésnek. Előhalásztam egy receptkönyvet, hogy ötletet meríthessek belőle. Ki is terveltem, hogy mit fogok készíteni. Parmezános-paradicsomos csirkemellet. Egyszerűnek tűnt, úgyhogy neki is láttam.

De igen... csak tűnt.

A paradicsomot elégettem, a parmezán meg... hát nem ez lesz a legjobb kaja, amit életében evett, lehet, hogy jobban jártam volna ha inkább rendelek.

*

-Szóval? -mosolyodtam el.

-Hát.. nem fogsz neki örülni.

-Zayn ne idegesíts! Történt valami?

-Hát, hogy én csináltam kaját, de...

-Jajj de cuki vagy! -nyomtam egy hosszú puszit a szájára.

-Várjál, még van valami, amit be kell ismernem!

-Micsodát? -mosolyodtam el.

-Nem vagyok egy Gordon Ramsay, sajnos. Úgyhogy nem ez lesz életed legfinomabb kajája, de ha nagyon rossz, akkor majd rendelünk, jó?

-Ne butáskodj, biztos nagyon finom lett! -mosolyodtam el.

-Hát erre nem vennék mérget, de... bocsi gyere beljebb, én addig átöltözöm, egy perc az egész.

-Pedig nekem nagyon tetszik ez a naci rajtad... olyan kis édes -mosolyodtam el, miközben a zsebénél fogva magamhoz húztam őt.

-Nagyon az, tényleg. -nevette el magát. -Na mindjárt jövök, addig add a kabátod. -mosolyodott el, majd lesegítette rólam. Ahogy szabaddá vált előtte a ruha, amiben voltam, kikerekedtek a szemei. 

-Gyönyörű vagy. -suttogta a fülembe, majd adott egy puszit a nyakamra. 

-Ugyaaaan. -mosolyodtam el zavaromban.

-Tényleg. Nagyon szép! -simogatta meg az arcom, majd adott egy puszit, és elment átöltözni.

Míg ő a ruháival vacakolt bementem az étkezőbe, ahol szépen meg volt terítve. Ki volt rakva két pohár is, gondoltam addig hasznosítom magam és töltök ki bort.

-Ne haragudj, igyekeztem! -mosolyodott el. Egy fekete farmer és egy fehér ing volt rajta. Egyszerű volt, mégis szemtelenül jól nézett ki, hogy az ing ujja fel volt hajtva, szabaddá téve ezzel a tetoválásait. Egy kicsit el is tátottam a szám. Adott egy puszit, mielőtt leült volna egy pillanatra velem szembe.

-Rosé? -mosolyodott el.

-Nem jó?

-De, csirkét sütöttem.

-Akkor illik hozzá. Nagyon szeretem.

-Én is. Na hozom azt a remekművet.

Kibicegett a kajával, amit csinált. Az illata jó volt, szóval abba nem bírtam belekötni.

Szedtünk mindketten, aztán nekiálltunk enni. Az első falat után összenéztünk. Zayn alig bírta visszatartani a nevetést, és én is hasonlóképpen éreztem magam.

-Hát ez... valami borzasztó. -nevette el magát végül.

-Dehogy borzasztó, csak...

-Ehetetlenül savanyú a paradicsomtól, a sajt meg keserűre égett. A csirke meg olyan száraz mint a sivatag. Egy szóval ehetetlen. -nevetett. -Szóval, ez nem jött össze, honnan rendeljek kaját, jó lesz a KFC?

-Én értékelem, hogy igyekeztél. Nagyon aranyos volt, tényleg. -álltam fel, és odamentem hozzá. Beleültem az ölébe.

-Csak bár ne tettem volna...

-Nem, tényleg nagyon aranyos volt. Aranyos vagy. -kezdtem el puszilgatni az arcát.

-És borzalmas szakács.

-Nem sikerülhet minden elsőre. -simogattam meg az arcát. -Hoztam fürdőruhát.

-Megisszuk ezt, és utána menjünk ki?

-Jó lenne.

-Rendben. Akkor egészségünkre! -emeltük fel mindketten a poharakat, és koccintás után elkezdtük kortyolgatni a világos italt.

A második-harmadik pohár után éreztem, hogy a fejembe szállt a bor. Nem voltam hozzászokva az italozáshoz. Aztán elfogyott az egész üveggel, és Zayn bontott mégegyet, ami nem is tudom milyen bor volt. Ez az üveg is úgy végezte, ahogy az előző. Kellően becsíptem.

-Zayn, én nagyon szégyellem magam. Szégyelem a testem! Átöltözhetek egyedül? -egy hatalmasat csuklottam.

-Persze, addig én is átöltözöm. Remélem egyikünk sem fog vízbe fulladni. -nevetett fel, majd kiment a szobából. Gyorsan, ügyetlenkedve magamra kaptam a fürdőruhámat, majd kimentem Zaynhez.

-Kicsim, fejjel lefelé vetted fel! -nevette el magát. Felül volt a merevítő.

-Nem, ez az új divat! -böktem finoman az orra hegyére, majd ingatag léptekkel elindultam a medence felé.

Bementem a vízbe. A derekamig ért. Aztán mentem egyre bejebb és beljebb. Nem ért le a lábam, csak kapaszkodtam a medence szélén.

-Gyere! -nyújtottam ki ösztönzően a kezem Zayn felé, aki nyelt egy óriásit.

-De ott mély a víz!

-Megfoglak! -mosolyodtam el, ő pedig a medence szélébe kapaszkodva odajött hozzám.

A hátát a medence széléhez nyomta, átölelte a derekamat, én pedig a nyaka fölött kapaszkodtam a medence szélébe, és a lábaimmal átkulcsoltam a derekát. A nyakát csókoltam, amit ő halk szuszogással élvezett.

-Menjünk fel. -nézett a szemembe csillogó szemekkel.

-Rendben.

Mindketten kimásztunk a vízből, ő pedig felkapott, bevitt a házba, majd fel az emeletre.

-Csuromvizes vagyok Zayn. -nevettem.

-Én is. -mosolyodott el. Bevitt a szobába, és végigfektetett az ágyon. Fölémhajolt és csókolni kezdett. Végigsimított az oldalamon, majd a csípőmbe markolt. Belenyögtem a csókunkba.

A keze tovább vándorolt rajtam, ami be kell, hogy valljam, jó érzés volt. Aztán megfogta a mellemet...  

-Nee... -elhúzódtam tőle.

-Nem akarok semmit. Csak fel akarlak fedezni. A kezeimmel...a számmal... nem érek hozzád másképp.

-Megígéred?

-Megígérem! -nézett a szemembe és halványan mosolygott.

Óvatosan lejjebb csúszott és a hasamon hagyott apró csókokat. A kezével végigsimított a hasam középvonalán, majd az alsóm két oldalába akasztotta az ujjait, és lefelé kezdte húzni rólam. Rátettem a kezem az övéire.

-Zayn!

-Ne félj! Megígértem, hogy úgy nem érek hozzád. 

-Félek!

-Mitől félsz? Ne félj semmitől, megígérem, hogy sohasem fogok neked fájdalmat okozni szerelmem! 

Bólinottam. Felemelte a két lábamat, és lehúzta rólam a bugyimat. Eltátotta a száját a látványtól. A lábaimat szétnyitotta, és apró csókokat hagyott a belső combomon. Összeszorítottam a szemem. Rettentő feszült voltam, soha senkinek nem hagytam még, hogy hasonló dolgokat csináljon velem. Már az is frusztrálóan hatott rám, hogy a testemet meztelenül láthatja. Már a combhajlatomnál járt. A szívem ezerrel vert. Erősen a hajába markoltam, mikor a középpontomra rátalált.

*

Egész hazafelé úton kattogott az agyam. Sohasem csináltam még olyasmit, mint amilyet nemrég Zaynnel. De be kell, hogy valljam, eltelt vagy 10 perc, mire kezdtem feloldódni. Viszont észrevettem magamon, hogy megbíztam benne, és átadtam magam neki. Jó volt... már a gondolatra is belevörösödtem, hogy ilyenekre gondolok, de jó volt... felsikoltottam. Magamra sem ismertem...

-Belle! Belle!

-I-igen? Anyu?

-Fél órája szaladok utánad és kiabálok, de mintha meg se hallanád!

-Huh?

-Mi van veled? Teljesen el vagy kalandozva!

-Ajj... rohadul szerelmes vagyok, anyu. -pirultam bele a mondatomba.

IX. rész

Szégyen a pofámra, hogy ennyire régen nem tettem új részt, a többi blogba nagyon ne is várjatok egyelőre, erre is alig volt erőm :( Tudom, hogy számítotok rá, de az életem fenekestől felfordult az újév óta. Két fiút szeretek egyszerre, szinte mindig borzalmas kedvem van, ne haragudjatok, ez csak így megy! :/ De azért ebbe a részbe beleadtam minden erőmet! Olvassátok, szeretettel írtam, szabad komizni is, köszönöm! ♥

A következő pár napban Zayn olyan volt, mint aki megszűnt létezni. Furcsálltam is, hogy nem keresett, de én sem kerestem őt, mert mi van, ha megbántottam valamivel, nem akarok nyomulni, meg felesleges személy lenni az életében. Gondoltam majd ha hiányzom neki úgy is keres. 

Az ágyamban feküdtem, nem sok életerőm volt. Ami azt illeti, nagyon hiányzott már nekem. Fogtam a telefont, és tárcsáztam a számát. Kicsengett, rövidesen fel is vette.

-Baszd meg, Malik! -morogtam bele a telefonba és mielőtt beleszólhatott volna lecsaptam. Miért nem keresett? Nekem kell keresni?

Hisztiroham uralkodott el rajtam. A hajam téptem, miközben krokodil nagyságú könnyek hullottak a szememből, visítoztam és csapkodtam a lábam az ágyhoz.

-Belle az isten szerelmére, fejezd már be, vagy a fülednél fogva foglak a zuhany alá rángatni!

-De nem hiszem eeeeel! Mi van máááár miért nem érdekleeeeem? Anyuuuu! -vinnyogtam, ő meg kiviharzott a szobából, majd rövidesen be is jött újra. Egy pohár vizet lódított az arcomba.

-Befejezted?!

-Be... de ez most mire volt jó?

-Arra, hogy máris nem vinnyogva beszélsz!

-Jól van na, csak...

-Nincs csak! Arra esetleg nem is gondoltál, hogy nincs mindenkinek olyan kényelmes élete, hogy huszonévesen itthon mereszti a fenekét egész nap?

-Azt nem hiszem el, hogy arra sem futom az idejéből, hogy egy telefonhívást megeresszen!

-Biztos mindenre van magyarázat! Szerinted ha ennyi energiájába került, hogy a bizalmába férkőzz, majd csak úgy hagyja, hogy eltaszítsd magadtól ilyen kis hülyeségek miatt?

-Honnan kellene azt tudnom, anyu...

-Gondolkozz logikusan. Most elmegyek a boltba. Mire hazaérek szedd össze magad, vagy isten a tanúm rá, hogy én magam hajítalak be a kádba, ha kell pizsamástól! Értettél?

-Jól van már ne korholj le folyamatosan!

-Akkor kapard össze magad! Egy kettő! -húzott fel az ágyból, majd elköszönt, és el is ment.

Még mindig ugyanabban a helyzetben álltam a szoba közepén, ahogy anyu felhúzott. Bámultam meredten magam elé, mikor megkordult a gyomrom. Kimentem a konyhába keresni valami kis finomságot. Egy banán akadt a kezembe, amit a szobám felé vezető úton bontottam ki. Ahogy elmentem a folyosó fordulón épp csengettek.

-Ajj anyu már megint nem vittél kulcsot? -nyitottam ki nagy lendülettel az ajtót, lenéztem a földre és egy pár sportcipővel találtam magam szemben, miközben a fél banán lógott ki a számból.

-Zayn...

-Szia. -mosolyodott el a látványon. Először én is visszamosolyogtam, majd mérges lettem és rá akartam csapni az ajtót, de megakadályozta.

-Belle...

-Csak nem eszedbe jutottam? -vettem a szobám felé az irányt és hátra se néztem, míg ő becsukta az ajtót.

-Sajnálom Belle, csak intéztem valamit!

-Jaaaa, és gondolom annyira nagy és fontos elintézni való volt, hogy nem volt három perced, hogy megcsörgess, vagy legalább idedobj egy sms-t, hogy élek, baszd meg!

-Sajnálom, csak nem akartalak terhelni.

-Ja, és az, hogy teljesen elhanyagolsz hosszú keserves napokig, az sokkal jobb!

-Ennyire hiányoztam? -szaladt széles mosolyra a szája.

-Nem! -rántottam meg a vállam, miközben lenéztem a kezeimre, letörtem egy darabot a banánból és gyorsan a képembe nyomtam.

-Én ebben nem vagyok olyan biztos! -jött közelebb mosolyogva, miközben incselkedően beszélt hozzám.

-Hagyjál! Nem érdekelsz! -löktem el magamtól a kezét.

-Durci, durci, durci! Olyan szép vagy mikor meg vagy sértődve, szikrákat szórnak a szemeid! Imádom!

-Mi van? Te még élvezed is? -emeltem fel a fejem felháborodottan, majd hirtelen ötlettől vezérelve megragadtam a mellettem heverő párnát és jól fejbe csaptam vele.

-Nesze! Most gúnyolj ki te kis szenyó!

-Hahaha! Nem ér fegyvereket használni! -kezei megtámadták az oldalam, és a csikizés hatására kiesett a párna élettelenül szétnyílt ujjaimból.

-Ez nem ér! -nem éééér!

-Miért, a párna használat az igen? -nevettünk mindketten.

-Pfuhh gyűlöllek! -kezeim automatikusan a nyaka köré fonódtak, a banánra pedig ráfeküdtünk.

-Neeee! -utaltam az alattam pépesre trancsírozódó gyümölcsre. Zayn röhögőgörcsöt kapott.

-Na jó... azt hiszem ennyi bőven elég volt belőled mára! -álltam fel mérgesen, rákvörös fejjel.

-Ne hisztizz már! -mosolyogva közel lépett hozzám, és megfogta a kezem. Egy nagy levegőt vettem. -Hiányoztam. -emelte fel a kezem és egy-egy puszit nyomott a kézfejeimre.

-Nem. -rántottam ki a kezem övéiből.

-Nem? -kapta el a nyakam, majd hüvelykujjával végigsimított az alsó ajkamon, miközben vészesen közel hajolt.

-M-m. -ráztam meg nemlegesen a fejem, miközben összeszorítottam a szemeimet.

-Nézz rám! Nézz rám, és úgy mondd!

-Én...

-Csak csináld! -kipattintottam a szemeimet és a gyönyörű barna övéibe meredtem. Egyből ledermedtem. A csillogása, az a kedves nézése...

-Mondtam, hogy hiányoztam... -mosolyodott el, én pedig nyomtam a szájára egy puszit.

-Persze, hogy hiányoztál! -kezdtem el apró csókokat hagyni ajkain. -Nagyon hiányoztál!

-Sajnálom, tényleg! Csak nem akartam, hogy elszóljam magam, vagy valami, de most már elmondom!

-Mi lenne az? -mosolyodtam el.

-Hát elutazom pár napra a fiúkkal nyaralni, vagy hogy is mondjam, és megkérdeztem a főnökömet, úgymond... hogy jöhetnél e velem. Már ha szeretnél...

-És mit mondott?

-Beleegyezett! Szóval lenne kedved hozzá?

-Persze! -öleltem át a nyakát. -De hová is megyünk?

-Egyiptomba.

-Egyiptomba? -kerekedtek ki a szemeim.

-Igen. Ne kérdezd, miért pont oda, de Kairó nem egy szar hely. -mosolygott. -És kíváncsiak vagyunk rá, hogy milyen is lehet, meg ilyenek.

-Nagyon nagyon szívesen elmennék! -mosolyogtam, ő pedig megpuszilt. -Mikor indulnánk?

-Mához két hétre. Addig van egy csomó időd felkészülni, meg beadatni az oltást.

-Oltást? Neee!

-Muszáj, a te érdekesben, nehogy elkapj valamit! Komoly betegségeket lehet szerezni.

-Igen, megértem, meg tudom, csak... az annyira fáj. -nyavalyogtam.

-Majd adok rá puszit! -mosolyodott el. -De most mennem kell, mert csak 5 percre kérezkedtem ki!

-Ajj nem hiszem el!

-Este ráérsz?

-Igen, mert?

-Átjöhetnél hozzám, esetleg!?

-Ho-hozzád?

-Igen, hozzám. -mosolyodott el. -Nem sűrűn voltál még arrafelé.

-Hát nem, de a legutóbbi emlékem is az volt, hogy a húgod cuccában jöttem haza. -nevettem el magam.

-Most nem lesz otthon senki, csak én... meg ha átjönnél, akkor te.

-Öhm...

-Ne aggódj. -lépett közelebb és megcsókolt. -Nem használom ki a helyzetet. Bízz bennem. Jól elleszünk. TV-zünk, nézünk valami filmet, óriásiakat fogsz nevetni a határtalan humorérzékemen, ami viccek formájában fog megnyilvánulni, pancsolsz a medencében, én bámullak jobb híján. -felnevetett. -Koktélt iszunk, mint a barmok, lerészegedünk és lehányjuk egymást... tömény romantika!

-Hülye! -ütöttem bele finoman a vállába.

-De csak, ha van kedved!

-Van, egye fene! -mosolyogtam.

-Akkor... olyan hat körül?

-Nekem tökéletes!

-Rendelek kaját, de mit?!

-KFC?

-Tök jó, akkor nálam. -nyomott egy gyors puszit a számra, majd elindult kifelé.

-Zayn!

-Igen? -fordult vissza az ajtóban mosolyogva. Odasiettem hozzá és megcsókoltam.

-Várom. -mosolyodtam el.

-Én is! -megpuszilta az orrom hegyét, majd elment.

Körülbelül fél óra telt el aközött, hogy Zayn elment, és hogy anyu hazaért. Mikor bejött a házba éppen uborkapakolás volt a fejemen és egy törölközőbe volt csavarva a fejem, egy másikba meg a hajam, és a kanapén terpeszkedtem a TV előtt, amit jobbhíján csak hallgatni tudtam az uborkakarikák alatt.

-Fúj mi az a trutyi a fejeden?

-Ez kérlek, reszelt uborka, tejföllel és egy csepp olívaolajjal! Nagyon jót tesz a bőrnek, puha lesz és selymes!

-Én nem értek ezekhez. -legyintett egyet, majd kiment az erkélyre. -Apropó, mi ez a lázas készülődés?

-Este Zaynhez megyek!

-Nocsak, hisztirohamnak vége szakadt?

-Itt volt nálam, és mindent megbeszéltünk, és képzeld... két hét múlva Egyiptomba megyek vele!

-Dehát nincsen semmi féle papírod hozzá!

-Mi? Ajj ne már!

-Hát az útleveled úgy 10 éve járhatott le...

-Francba... -pattantam fel a fotelből. 

-Most meg hová mész?

-Felhívom az okmányirodát, hogy extra sürgős egy útlevél! 

VIII. rész

6 komit kaptam az új részre! Hihetetlenül jólesik, hogy egyre többen írtok! Annak is nagyon örülök, hogy sikerült elnyernie a tetszéseteket! :) Igyekezni fogok a részekkel, ígérem :) Belefektetem minden energiámat, mert jelenleg ez az egyetlen blog van az általam vezetett 4 közül, amelyikbe dől az ihlet :) Köszönöm mégegyszer mindenkinek aki megdobott pár gondolattal, vagy csak a tetszését nyilvánította ki, értetek érdemes írkálni! :)

-Na mi van?

-Hogyhogy mi van? Ezt nekem kellene megkérdeznem!

-Dehogy is, én kérdezek! Most jártok?

-Járunk.. mi? Dehogy! -vágtam rá zavarodottan.

-Nem volt semmi?

-Azt nem mondtam, de erről még nem volt szó!

-Mi volt? -szaladt be anyu is az erkélyről.

-Istenem, hogy az embernek mellettetek nincs magánélete!

-Jó, csak tudnunk kell, hogy nézzünk rá, ha legközelebb itt lesz!

-Hoho, Marie, a legjobbat még nem is tudod! Itt maradt vele éjszakára!

-Jézusom! Jézusom! Ez nagyszerű! És, volt valami?

-Mire gondolsz?

-Hm hm hm.

-Soha. Egyetlen férfi sem fog úgy hozzám érni! Nem...

-Ugyan édesem, ezt te sem gondolod komolyan!

-De igen.

-De Belle, ez...

-Nem! Mikor ebben részem volt, az 12 öltésembe került.

-De kicsim, ha a szerelmeddel csinálod az annyira csodálatos tud lenni. Szerinted, te hogy születtél, mondd!?

-Nekem nincs hitem a férfiakban, anya!

-Ezen vesztetek össze az este is. Ő nem az a mocsok aki bántott. Imádnivalóan viselkedik veled.

-Igazatok van. Ez mind így van. Viszont én nem merek egyetlen fiúhoz sem úgy közeledni. Ez van!

-Jó, szerintem ez ostobaság, és erre te is rá fogsz jönni, ha egy kicsit közelebb kerültök egymáshoz. Mégcsak most jöttetek össze, nem azt mondom, hogy most azonnal. Randizgassatok, szerelmesedjetek be...

-Anyu, ki mondta, hogy összejöttünk? -nevettem fel.

-Jó, érted, hogy mire akartam kilyukadni!

-Nem kérte meg, hogy legyél a barátnője?

-Nem. Veszekedtünk, utána pedig csendben feküdtünk. Énekelt nekem. Megcsókoltam.

-MI? MEGCSÓKOLTAD? -sikított fel anyu, én pedig a tenyeremet az arcába nyomtam.

-Shhhhs már, mondtam, hogy itt van!

-Bocsánat, csak annyira örülök, hogy végre van valakid!

Visszamentem a szobába. Zayn még mindig édesen aludt. Nem gondoltam volna, hogy átalussza a ricsajozásunkat. Leültem mellé az ágyra és megsimogattam a békés arcát. Megmocorgott, de nem ébredt fel. Odahajoltam hozzá, és elkezdtem apró puszikat nyomni az arcára. Közben kuncogtam, ahogy mocorgott, majd felnyögött.

-Jóreggelt, hétalvó! -puszilgattam még mindig az arcát.

-Mmmmm... -fordult a másik oldalára.

-Naaa! -nevettem. -Ébresztő!

-Nem akarok. -motyogott.

-Ilyen rossz természeted van? Akkor nem is alszok veled többé!

-Dehogy is, szófogadó vagyok. -pattantak ki a szemei egyből.

-Na azért!

-Jóreggelt. -felült és kedvesen rám mosolygott.

-Jóreggelt! -egy hosszú puszit adtam a szájára.

-Már is jó. -mosolygott.

-Édes vagy. -öleltem magamhoz és leborultam vele az ágyra. Mindketten nevettünk.

-Ki kéne mostmár mozdulnunk itthonról. Napok óta itt kuksolunk.

-Igen, de csak a magad nevében beszélj, én mindennap mászkáltam! Ide is el kellett jutnom valahogy!

-Jó, ne kekeckedj velem!

-Miért is ne? -kezdett el csikizni!

-Ne! -nevettem fel.

-Mit is mondtál? Nem hallottam!

-Ne! -egyre jobban kezdett csikizni.

-Ne, ne ne! -már alig kaptam levegőt, de csak nem hagyta abba. -Igen igen Zayn ezaz! -erre abbahagyta. Felpattant mellőlem.

-Te kis szemét! Gyere csak ide, megkeserülöd! -nevettem el magam, pedig komolynak akartam látszani. Nem nagyon sikerült... sebaj.

-Mit kapok, ha odamegyek?

-Nem verlek meg!

-Huhuhuuu ezt most vegyem fenyegetésnek? -csipkelődött.

-Nem, ez csak szimplán egy baráti ajánlat! -nevettem fel.

-Aha, tartsd meg az ajánlataid. -indult el az ajtó felé, én meg ráugrottam. Szó szerint ráugrottam, mint egy kismajom. A földön kötöttünk ki, én nevettem, ő meg nyavalygott, mint egy kislány.

-Auuuuu.

-Ne nyávogj már! -nevettem.

-De fáj itt! -mutatott a könyökére. Nyomtam rá egy puszit.

-Meggyógyultál!

-Nem, itt is fáj! -mutatott az oldalára. Nyomtam egy puszit rá, igaz csak pólón keresztül.

-Nem panaszkodsz tovább?

-Hát van egy hatásosabb módja annak, hogy befogd a számat. -ült ki egy pajzán vigyor a képére.

-Hm, mi lehet az... -közel hajoltam és egy puszit nyomtam a szájára. Utána ráhajtottam a fejem a mellkasra.

-Annyira jó, hogy itt vagy velem! A világ legszerencsésebb embere vagyok, hogy törődsz velem.

-Persze, hogy törődöm veled, nagyon megkedveltelek.

-Csak kedvelsz? -néztem fel rá.

-Talán több annál. -mosolyodott el. Felálltam és felhúztam őt a földről.

-Sohasem volt még pasim, nem tudom milyen lehet, ha viszont szeretnek. De tuti, hogy olyasvalakit szeretnék magamnak, mint amilyen te vagy... szóval...

-Szóval? -fürkészte kíváncsian a tekintetem.

-Én nagyon boldog lennék melletted.

-Én még boldogabb! -mosolyodott el, majd felkapott és megpörgetett a levegőben.

Pár óra múlva...

A parkban sétáltunk Zaynnel. Egy iszonyat szexi fehér szövetkabát volt rajta, és fekete farmer, rajtam meg pont fordítva. Fekete kabát, fehér farmerrel. Úgy éreztem, hogy olyanok vagyunk ebben a szerkóban, mint Yin és Yang. Fel is nevettem, mikor eszembe jutott, hogy van is egy ilyen tetkója. Nagyon hűvös volt annak ellenére, hogy nyár eleje volt, ezért beültünk egy kisebb kávézóba. Elég eldugott kis ficakban volt, ez olyan kis meghitt helynek tűnt. A kandalló mellé ültünk, ahol ugyan épphogy lobogott a tűz, mégis olyan hangulatot adott a helynek, hogy már ezért érdemes volt bejönni.

-És most mondd el szépen milyen érzés volt életedben először beleélvezni egy lányba! -ordított a mellettünk lévő asztalnál ülő pasi a mellette ülőnek. Na igen, minden helynek elveszhet a varázsa.

-Tahó. -rázta meg a fejét Zayn. Aztán belenézett mélyen a szemeimbe, és közelebb hajolt. Én is közelebb hajoltam. Halkan kezdtünk el egymással beszélgetni. Olyan jó volt így, teljesen meghitt hangulat uralkodott el rajtunk. Egy párszor puszit is váltottunk. Az a benyomásom támadt, hogy az eddigi tapasztalataim alapján a csók az, ami a legeslegjobb dolog azok közül, amit a pároddal csinálhatsz. Olyan bizalmas kötelék, amit sehol máshol nem húzol meg két ember között. Jó esetben... az meg a másik, hogy egész jól belejöttem. Már nem bénázok annyira, mint a legelső alkalommal. Igen, határozottan ügyesebbnek érzem magam. Erre a gondolatra el is mosolyodtam.

-Na mi van? -mosolygott Zayn.

-Semmi, csak gondolkodtam valamin.

-Min?

-Ezen?! -nyomtam egy hosszú puszit a szájára.

-Jó gondolat volt. Még egy teát?

-Jöhet. -mosolyodtam el, miközben a muffinomat majszoltam.

A délután nagyszerűen telt, olyan boldognak éreztem magam, mint még soha. Zayn hazakísért, és pár puszival elköszöntem tőle. Bárcsak most is maradhatott volna éjszakára... sajnos nem tehette. Egy kicsit gondolkodni akartam, ezért felmentem a tízemeletes panelház tetejére. Gyakran járok fel ide, olyan jó itt gondolkodni. És innen belátni az egész várost. Még a távolban a London Eye-t is, ami télen gyönyörű a kivilágíts miatt. Becsuktam a tetőre felvezető ajtót, és leültem az egyik kémény tövébe, ahol mindig ülni szoktam. Épp, hogy leültem, elindultak a könnyeim. Nevettem. Ha most látott volna valaki, tuti, hogy teljesen bolondnak nézett volna, pedig a valóság ennél sokkal egyszerűbb volt. Örömkönnyek voltak azok. Örömkönnyek, melyek a szív leggyönyörűbb érzésének hatására törtek elő.

-Szeretlek! -motyogtam. -Annyira szeretlek!

VII. rész

Meghoztam a new részecskét, olvassátok szeretettel! :) Puszmusz :)

Remegő kezekkel nyitottam fel a laptop tetejét újra. Szemeim megakadtak a wikipédián. Zayn Malik. Született: 1993. január 12-én, Bradfordban. Félig angol, félig pakisztáni. Idegességemben kinyomtam a keresőt és kikapcsoltam a gépet. Bezuhantam az ágyba, és elkezdtem bömbölni. Ekkor meghallottam, hogy hazajöttek anyáék. Dörömbölve rohantam ki, és egyből nekiugrottam Kate-nek.

-Te tudtál erről, igaz? Tudtad, hogy honnan valósi?! Felelj!

-Mi... mi van?

-Tudtad, hogy Zayn pakisztáni, ugye?

-Én... csak...

-Szóval tudtál róla! Aljas szemét vagy, remélem most igazán örülsz a fejednek!

-De várjunk csak. Én most valamit nem értek. Nem úgy volt hogy Tá... szóval onnan jött?

-Nem. Apai ágon pakisztáni. Ezt adta ki a google kereső.

-Google kereső? Félelmetes, hogy mindenkire rá lehet keresni.

-Ő valami ismert személyiség, de ez sem érdekel már. Csak veled még el kell számolnom!

-Jó, én tudtam róla, de ha elmondtam volna, akkor soha az életben nem álltál volna szóba vele! Gondolj arra, hogy még így is nehezedre esett, hogy összebarátkozz vele!

-És ezután még annyit se fogok vele beszélni! Olyan szemét vagy, Kate! -zokogtam. -Csak szeretném megtudni, hogy miért? Mire volt ez jó?

-Micsoda? Én csak jót akartam!

-Sikerült! Hagytad, hogy beleszeressek! Egy pa... -csuklott el a hangom. Megráztam a fejem, majd sarkon fordultam, és kirohantam a szobából.

Kate szemszöge:

Döbbenten néztük egymást Marie-vel. Az ajtót figyelte, miután a lánya távozott. Elmosolyodott, majd könnyekkel teli szemekkel rám pillantott.

-Belezúgott Zaynbe? Ezt mondta? -kérdezte a sírástól remegő hangon.

-Én úgy hallottam.

-De hiszem ez egy... csoda! Az én kislányom annyi fájdalom és szenvedés után végre szerelmes!

-Volt. Tuti, hogy most kiábrándult belőle.... fel kellene hívnom Zaynt.

-Mert?

-Tudnia kell róla, hogy hányadán állnak most a dolgaik.

-Lehet, hogy ő maga mondta el neki. Ne feledd, volt itt a mai nap.

-És ha nem? Mi van ha máshonnan tudta meg? Akkor viszont Zaynnek tudnia kell róla!

-Hát jó, meggyőztél.

-Felhívom, max elismeri, hogy tőle tudja.

-Igazad van!

Belle szemszöge:

Az ágyamban ültem, felhúzott lábakkal, arcomat a térdeimre fektettem. Kattogott az agyam össze-vissza. A délutáni csók körül forgott minden gondolatom. Pakisztáni... pakisztáni, és nem mondta el nekem. Miért csapott be? Simán elmondhatta volna az igazat, akkor sem közeledtem volna felé másképp. Bár, ha jobban meggondolom, lehet, hogy mégis. De most nem is ez a lényeg. Becsapott! Inkább ne mondott volna semmit a származásáról. Még az is jobb lett volna annál, hogy a szemembe hazudik. A nagy gondolkodásomat a telefonom csörömpölése szakította félbe.

Ismeretlen szám keresett. Felvettem, de nem szóltam bele.

-Belle, én vagyok! -vidám volt a hangja.

-Szemét vagy. -csuklott el a hangom a sírástól, és kinyomtam a telefont. Pár másodperc múlva újra keresett, fel sem vettem, csak kinyomtam.

Kate szemszöge:

-Mostmár kicseng. -mosolyogtam Marie-re. Az eddigi hívásaimnál mindig foglaltat jelzett.

-Igen?

-Itt Kate. Van egy kis gáz. Vagyis nem tudom, hogy hogy álltok, de tudja, hogy...

-Micsoda?

-Hát, hogy te pakisztáni vagy.

-Basszameg... odamegyek!

-Nem biztos, hogy jó ötlet!

-De, muszáj ezt tisztáznom vele, a telefont meg nem veszi fel. Egyszer felvette, akkor is csak annyit mondott, hogy "szemét vagy".

-Jó, akkor lelépünk itthonról Marie-vel.

-Köszi. Sietek!

-Szia. -nyomtam ki a készüléket.

-Nemsoká jön. Beengedjük, aztán lelépünk, jó? Jó lenne, ha maguknak tudnák tisztázni a dolgaikat.

-Egyetértek! Akkor le sem vetkőzöm. -mosolyodott el. -Remélem megoldják, olyan aranyosak lennének együtt.

-Igen, szerintem is! -mosolyodtam el.

Körülbelül negyed óra múlva ért oda hozzánk Zayn, mi pedig ahogy beengedtük, csendben kisurrantunk az ajtón, magukra hagyva őket. Féltünk kicsit, hogy mégis mi fog kikerekedni ebből az egészből, de rájuk bíztuk, ugyanis ezt nekik kell megoldaniuk.

Belle szemszöge:

Kedvetlenül turkáltam a könyvespolcomon, keresgélve egy esetleges érdekes könyv után, de minden hiábavaló volt. Ami felkeltette volna az érdeklődésemet, azt már minimum egyszer elolvastam, a többi meg csak porfogónak volt jó. Kopogtak az ajtón.

-Gyere! -szóltam ki, anélkül, hogy megfordultam volna.

-Khmmm. -egy ismerős hangot fedeztem fel. Olyan gyorsan fordultam meg, hogy majdnem felborultam.

-Ide ne gyere hozzám!

-Belle, kérlek! -jött beljebb, becsukva maga mögött az ajtót.

-Nem érdekelsz!

-Belle...

-Miért vertél át, mondd?!

-Miért? Pont ezért! Most más vagyok a szemedben? Más lettem így, hogy tudod, hogy ki vagyok? Csalódnék, ha igent mondanál. És nagyon fájna.

-Nekem meg az fájt, hogy átvertél!

-Belle. Figyelj! Egy embert az határoz meg, hogy honnan származik? Te komolyan ezt gondolod? Igyekeztem a leggyengédebben viselkedni veled. Próbáltam kedvesen közeledni feléd, hogy elhidd, hogy attól, hogy ugyanabból az országból származom, mint az a mocsok, aki bántott, még nem vagyok olyan, mint ő! Nem skatulyázhatsz be csak azért, mert az apukám onnan jött, ahonnan! Belle, én nem az a férfinak nem nevezhető csótány vagyok! Komolyan nem számít, hogy igyekeztem, hogy elnyerjem a bizalmad? Nem tudom mit tehetnék még... sajnálom, ha ez neked nem volt elég. Tényleg azt gondolod, hogy olyan vagyok, mint ő? -nem válaszoltam. Lehajtotta a fejét, majd megfordult, és indult volna kifelé.

-Zayn!

Megfordult. Tekintete az arcomat fürkészte. Lehunytam a szemem és sóhajtottam egy nagyot, mielőtt belekezdtem volna a mondanivalómba. Jobbnak láttam, ha nem csapom agyon a lehetőséget ostoba, semmitmondó szavakkal. Közelebb húztam magamhoz, és megcsókoltam. Csak egy hosszú szájrapuszi lett belőle. Homlokomat az övéhez nyomtam finoman.

-Dehogy hiszem, hogy olyan vagy, mint ő! Rohadtul sajnálom, kérlek bocsáss meg nekem! Bocsáss meg! Ne haragudj! -puszilgattam az arcát.

-Semmi baj. -mosolyodott el. -Megértem, hogy... szóval megértem.

-Nincs mentségem! Te nem ő vagy. Nagyon jól tudom, és érzem! Sz.... -Jézusom. Majdnem bevallottam neki, hogy kedvelem őt. Szerelmesnek nem mondanám magam, bár fogalmam sincs, az milyen érzés lehet.

-Szerintem én most megyek. Csak azért jöttem, hogy ezt tisztázzam. -mosolyodott el, majd miután hagyott egy puszit az arcomon, elindult kifelé. Utána léptem, és megfogtam a karját. Visszafordítottam magam felé, és megöleltem. Nyakába temettem az arcomat.

-Maradj!

-Maradjak?

-Igen, maradj itt velem, kérlek! -néztem fel kérlelően barna szemeibe. Elmosolyodott.

-Rendben van, maradok.

-Köszönöm! -egy puszit nyomtam a szájára.

Az ágyon feküdtünk, én megint az ölelésébe zárva.  A hajammal játszott, én pedig hallgattam a szíve egyenletes ütemét. Nagyon megnyugtató volt. Ekkor eszembe jutott valami.

-Zayn!

-Hm?

-Te híres vagy?

-Ez meg honnan jutott eszedbe? -kuncogott fel.

-Igazából ezt is akkor láttam, mikor be akartalak követni twitteren. Onnan indult ki ez az egész. Megláttam, mennyi követőd van, és beírtam a neved a google-be. Ott dobta ki ezt is.

-És abból nem derült ki?

-Nem, mert lecsaptam a gépet. Begőzöltem, mint egy idióta.

-Értem. -nevette el magát. -Énekes vagyok. Az X-faktorból kerültünk ki a srácokkal. Harry, Liam, Louis és Niall társaságában alakítok egy csapatot. One Direction.

-Én még sosem hallottam rólatok. Mondjuk eléggé elzárkózott életet élek. Tv-t se nagyon nézek, meg semmi. De ennek örülök, legalább énekelhetsz nekem! -öleltem magamhoz egy kicsit erősebben, szorosan hozzábújtam.

-Szeretnéd? -mosolygott, majd nyomott egy puszit a homlokomra.

-Igen. -mosolyodtam el én is.

-Hát jó. Mit szeretnél, mit énekeljek?

-Egyet a számaitok közül!

-Hm... lássuk csak. Khm. When he opens his arms and holds you close tonight, It just won't feel right, coz I can love you more than this...

-Ez nagyon szép. -mosolyogtam. -Egyszer előadjátok majd nekem?

-Neked? Neked egy külön számot fogok írni! -mosolyodott el.

-Oh, és mi lesz a címe?

-Örökké. 

Felemeltem a fejem, és pár másodpercig mosolygó szemeibe meredtem. Aztán lassan megcsókoltam.

Arra keltem, hogy valaki bökdösi a karom. 

-Mmmmm... -fejem fel le hullámzott Zayn mellkasán. Elmosolyodtam. Aztán kinyitottam a szemeimet, és felnéztem rá. Olyan volt, akár egy angyal. Békés. És édesen aludt még. Megint éreztem, hogy bökdösnek. Akkor ez nem lehetett Zayn...

-Te meg? -néztem fel Kate-re, aki lélegzetvisszafojtva kuncogott, nehogy felébressze Zaynt.

-Ajj, annyira cukik vagytok! -suttogott. -Látom kibékültetek, nagyon örülök neki. 

-Megbeszéltük. -mosolyodtam el, majd lemásztam Zaynről, és kisurrantunk a szobából.  

VI. rész

Meghoztam az új részt, meglódultak az ihleteim és gondoltam gyorsan begépelem, mielőtt kárbavesztek volna a gondolatok! :D Jó olvasást hozzá, remélem nem kapok pofonokat gondolatban érte. Semmisem tart örökké! :D



-Félek, Zayn... -motyogtam a nyakába. Az ágyamon feküdtünk, Ő a hátán, én pedig a mellkasára fektettem a fejem. A hajam simogatta, másik keze pedig az enyémmel volt összekulcsolva.

-Mitől félsz?

-Ettől az egész szituációtól. Félek... félek, hogy beléd szeretek. 
Felemelte a kezem és egy csókot nyomott a kézfejemre. A hátamat kezdte el simogatni gyengéden.
-És az olyan rossz lenne?
Felnéztem rá. Felkönyököltem, a teste mellett megtámaszkodva és álltam a pillantásait.
-Igazából nem. Vagyis. Nem tudom. Most aranyosnak tűnsz. De nem tudom elhinni, hogy egy férfi hozzám szerelemmel közeledjen. Fogalmam sincs milyen érzés az, mikor úgy kelsz fel reggel, hogy valaki rádmosolyog, megcsókol. Fogalmam sincs, hogy milyen érzés, hogyha szeretsz valakit, és az a valaki megcsókol. Nem tudom elképzelni sem.
-Próbáljuk ki! -mosolyodott el csillogó szemekkel.
-Hát... én... izé...
-Ne aggódj. Bízz bennem! -szemei kedvesen csillogtak. Önbizalmat adott. Feloldódtam. Már nem féltem annyira attól, hogy kipróbáljak valamit, ami olyan új volt még nekem.
-Én... hát jó. -közelebb hajoltam hozzá egy picit. Orrommal finoman végigsimítottam az övén. A szemébe néztem és mosolyogtam. Ő is elmosolyodott, majd lenézett a számra. Bepánikoltam.
-Zayn!
-Igen? -mosolygott. Istenem. Tud ő mást is, vagy csak ilyen aranyosan mosolyogni?
-Hát... mi lenne, ha inkább te lennél a domináns? Fogalmam sincs, hogy kell!
-Érzésre. Ahogy jó.
-Kérlek. -nyomtam egy puszit az arcára. Átfordított a hátamra és felém tornyosult. Eszembe jutott a jelenet 10 évvel ezelőtt. Becsuktam a szemem és egy könny csordult le az arcomon.
-Egyszer el fogom érni, hogy ezek a fájó emlékek végleg kitörlődjenek az emlékedből. Jobban mondva ha elfeledtetni nem is tudom veled... de megpróbálom csillapítani a fájdalmat. A szerelmemmel. -nyomott apró puszikat az arcomra. Megnyugodtam. A helyzet ugyan hasonló volt, mint anno, Ő is felettem tornyosult, meg az a szemétláda is... mégis annyira más volt ez az érzés, mint az, amikor mérhetetlenül féltem attól a mocsoktól. Egyre lassabban puszilgatta az arcom. Lélegzetvisszafojtva figyeltem. Élveztem, ahogy puha ajkai óvatosan érintették a forró bőrömet. A szám mellé közvetlenül nyomott egy puszit, majd felnézett rám.
-Csókolj meg! -suttogtam, és a hajába túrtam.
-Nem akarom, ha te nem szeretnéd.
-Szeretném! -mosolyodtam el.
-Biztos?
Bólintottam. Elmosolyodott. Lassan lehajolt hozzám, és ajkait finoman az enyémekre nyomta. Sóhajtottam egyet. Ujjaimat dús fekete hajában jártattam. Filmeken láttam már, hogy kb mi a technikája a dolognak, annak ellenére, hogy sosem próbáltam. Óvatosan beszívtam az alsó ajkát. Aztán felnézett rám.
-Belle... -suttogott.
-Még... -mosolyodtam el, és közelebb húztam magamhoz az arcát. Megint megcsókolt. De már nem álltunk meg ennyinél. Éreztem, hogy lángba borult az arcom, mikor a nyelvem találkozott az övével. Fogalmam sem volt róla, hogy vajon jól csinálom e, de igyekeztem hasonlóan tevékenykedni, mint ahogy Ő tette. Hangos cuppanással váltak el ajkaink. 
-Ez még nem jelenti azt, hogy hozzád kell, hogy menjek, ugye? -csipkelődtem vele, mire ő felnevetett.
-Nem, nem jelenti. -mosolygott. -De remélem nem volt olyan szörnyű.
-De igen, az volt. -ráncoltam össze a szemöldökömet.
-Persze! Köszi szépen! 
-Jól van már! -két tenyerem közé fogtam az arcát, és felbátorodva közelebb húztam Őt, egy szájrapuszira. -Ne duzzogj! 
Megcsörrent a telefonja.
-Ahhhhjjjj.... ezt nem hiszem el! 
-Vedd fel, hátha fontos!
-Nem akarom...
-Zayn... -mosolyodtam el.
-Na jó.. felveszem. -kezdett el kutatni az éjjeliszekrényen a telefonja után.  
-Igen? ... Most? ...De... Jól van. -nyomta ki.
-Látod, mondtam én, hogy fontos volt!
-Nagyon. Most el kell mennem.
-Menj csak. Nem fogok sírni utánad!
-Muszáj volt, mi? -nevetett fel. Nem válaszoltam, csak elmosolyodtam gonoszul. Felvette a cipőjét. én pedig kikísértem.
-Este hívlak, jó? -mosolyogva közelebb húzott magához.
-Nem bírsz élni nélkülem, mi? -csipkelődtem.
-Nem bírok. -meredt a szemeimbe komoly arckifejezéssel. Rettenetesen zavarba jöttem.
-Jól van na, ne hízelegj! -tereltem el a figyelmét az összezavarodottságomról.
-De nehogy sírj utánam! -mosolygott.
-Nem fogok, ne aggódj, csak menj már!
-Puszit se kapok? -biggyedt le a szája.
-Nem!
-Naaaaa...
-Gyere te követelőző! -húztam magamhoz a karjánál fogva. Egy apró puszit nyomtam az arcára.
-Csak ennyi?
-Telhetetlen!
-Nem is!
-Kapsz mégegyet, de utána sicc!
-Igen is! -közel hajoltam megint, és egy hosszú puszit nyomtam a szájára.

-Akkor szia. -mosolyodott el.
-Szia. -viszonoztam a mosolyt. Becsuktam az ajtót és a hátammal nekidőlve lecsúsztam a földre. Ezernyi kérdés kattogott az agyamban. Elindultak a könnyeim és hangos zokogásba fulladtam. Perceken keresztül csak peregtek a könnyeim, majd felemeltem a tekintetem és felnevettem.
-Én akarom Őt... vele szeretnék lenni! -felpattantam, és a tükör elé lépve magamat kezdtem el bámulni. Elég szép vagyok ahhoz, hogy egy ilyen fiút a magaménak tudhassak? Csak tetszek neki, ha ennyire érdekli, hogy mi van velem, nem?
Aztán másvalami jutott eszembe. Nagy mellénnyel mondtam neki, hogy nem fogok sírni érte. Erre mi az első, ahogy kiteszi a lábát innen? Elkezdek bömbölni, mint egy csecsemő. Miért vált ki belőlem ennyire furcsa érzéseket? A szívem majd ki akar esni a mellkasomból, mikor hozzám szól, megérint, és az előbb, mikor megcsókolt. Ez lenne a szerelem? Ennyire jó érzés lenne? Aztán eszembe jutott a csók. Életem első csókja. Sokak szerint az emberek többsége megbánja, hogy kivel és hol csattan el az első. Akkor én lennék a kivétel? Minden tekintetben tökéletesnek éreztem. Még most is érzem, ahogy finoman megszívja az alsóajkam, ahogy a meleg lehelete csiklandozza az arcomat. Megint előjött az a jóleső érzés... azt hiszem sikerült elérnie, amit előtte még egy férfinak sem. Megbízom benne.




Zayn szemszöge:

-Remélem rohadt fontos volt, hogy idejöjjek. -morogtam Louis-nak, aki a parkban várt.
-Ami azt illeti nem annyira, csak szerettünk valamit megbeszélni veled. A  többiek a Starbucksban várnak. De te miért vagy ennyire durcás?
-Mert éppen valakivel voltam.
-Ohohohooo valaki csajozik?
-Nem nyilatkozom.
-Ne legyél már ilyen sejtelmes!
-Nagyon különleges lány és szeretném megóvni mindentől és mindenkitől.
-Ennyire bejön?
-Eléggé. -mosolyodtam el.
-Mindegy, nem is faggatlak akkor, majd úgyis kihúzok belőled minden részletet! Na gyere! -indultunk el a Starbucks felé.
Beültünk a kávézóba Harry és Niall jelenlétében. Liam nem volt ott. Fogalmam sincs, hogy miről folyt a szó, teljesen elbambultam. Niall és Harry bőszen válaszolgattak Lou kérdéseire. Nekem máson se járt az eszem, csak Belle-en. Olyan édes, teljesen kikészít. Szeretném, hogy mindig csak velem lehessen, megcsókolhassam, magamhoz ölelhessem, hogy...
-MAYDAY MAYDAY, ELVESZETT M.A.L.I.K. A KISREPÜLŐGÉP! -ordított a fülembe Lou.
-Istenem te állat. Nem veszett el semmilyen M.a.l.i.k. kisrepülőgép. Mi? Nem is vagyok repülő.
-Mi van veled, olyan hallgatag vagy ma!
-Szerelmes! -motyogta oda Lou Harrynek suttogásnak nem nevezhető módon.
-Nem vagyok szerelmes, csak van egy lány, aki...
-AKIBE SZERELMES VAGY!
-Lehetséges lenne, hogy ne kelljen a fül-orr-gégészetre mennem egy beszélgetés után, Louis? -erre mindhárman felnevettek.
-Csak tetszik. Ennyi az egész.
-Majd lesz ott még más is. -húzogatta a szemöldökét Harry.
-Ő teljesen más.
-Mert? Frigid? -nevetett.
-Nem vicces, hanyagoljuk a témát, jó?
-Frigid nővel ne kezdj ki, tapasztalatból mondom rohadt szar úgy melléfeküdni, hogy már a látványától merevedésed lesz és utána nem élheted ki a vágyaidat!
-Jó nagy bunkók vagytok, köszi szépen. -álltam fel és kimentem onnan.



Belle szemszöge:

Beültem a gépem elé. Felmentem a netre, hogy twitteren be tudjam követni Zaynt. A lélegzetem is elakadt, mikor megláttam, hogy 7millió követője van. Nem nagyon értettem a dolgot. Ennyire elszeparált lennék?
Fogtam a laptopom és kimentem a konyhába. Bepötyögtem a nevét a google-be. Kiadott egy tucatnyi találatot. Zayn Malik, félig angol, félig pa... kikerekedtek a szemeim és lecsaptam a gépem tetejét. Félig angol, félig pakisztáni... miért nem mondta el nekem? Tulajdonképpen most átvert? Ha azt nézzük igen. Az arcom vérvörössé változott. Könnyeim lezúdultak az arcomon...